Molnárné Pál Andrea vagyok, a zene átszövi egész életemet. Fodrokat, hullámokat vet bennem. Fogantam első gyermekként, születtem, túl korán.

Énekeltem gyermekkórusban, fuvoláztam úttörő fúvószenekarban. Növögettem, cseperedtem, gyenge, beteges gyermekként az erősített, ha énekeltem ifjúsági leánykarban. Ott hangosan, erősen, szépen. Aztán felnőttem, és én szerettem volna zene-fodrokat kavarni a gyermek lelkekben. Egerben váltam tanárrá. Budapestre költöztem, és voltam osztályfőnök , magyar nyelv, - és irodalom, valamint ének – zene szakos tanár általános iskolában. Vezettem gyerekkart, gondoztam furulyacsoportot. Tagja voltam az újpesti nőikarnak, és a BME kórusnak. Közben végeztem az oligofrénpedagógus - logopédus szakot a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Fő érdeklődésem a beszédindítás zeneterápiás megközelítéssel, valamint a dadogás, hadarás, vagyis a beszédritmus zavarok. Zenével fejlesztek jelenleg is autista óvodást, diszfunkciós iskolást, nyelvlökéses nyelő színészpalántát.

Férjhez mentem, született két lányom, nem mindennapi körülmények között. Zenélünk azóta mindannyian, (na jó, a férjem csak lelkesít minket). A kisebbik 4 hónapos volt, amikor lakásunkon szerveztem baba-mama örömzenéléseket. Aztán a bölcsődés, majd az óvodás – kisiskolás korosztálynak.
Megszólítottak, és behívtak maguk közé a  Völgyzugolyház a kacifántosokért  pedagógusai, és a szülők. Milyen jól tették! Több éve vagyok velük, és igyekszem a lendületemet, ihletemet beletenni ebbe a remek kezdeményezésbe,ahol a halmozottan sérült iskolás gyermekek mindennapjait alakítgatom. 

Itt a Karantanya Klubban logopédiai műsorokat hozok majd Nektek. Ezen felül workshopokat is fogok tartani nyelvlökéses nyelésterápia és dadogás témákban, ahol kiscsoportos Zoom meetingeken várlak Titeket, legyetek akár gyerekek vagy felnőttek!